2017. június 21., szerda

Szobavakolás

A munkálatok során elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor már egyre látványosabbak a felújítás lépései. Ilyen a szoba vakolása is. A kiinduló állapot még elég lehangoló volt. A pőre vályog egyhangúságát csak az áthidaló gerendája és a villanyvezetékek gipszelése törte meg.
A vályogfalra rabichálót tettünk. Ez fogja meg a vakolatot a falon. A plafonra hagyományos módon stukatúr nád került, amelynek szintén az a feladata, hogy a vakolat fennmaradjon. A régi nádazást még négyzet keresztmetszetű szegekkel rögzítették. Ezek többnyire még most is ott vannak a gerendákban. Most változtattunk a technológián, és a nádat tűzőgéppel szegeltük fel. Így sokkal haladósabb volt a munka.
A vakolásra egy brigádot hívtunk, akik mészhabarccsal vakolták fel a falakat. Ez a páraáteresztés érdekében fontos. Hátránya, hogy sokkal lassabban köt, mint a cementes vakolat. Főleg a még hideg házban. A plafonra feldobált első rétegnek majdnem egy hónap kellett, mire a következő réteget fel lehetett tenni. Ezt a brigád nem is várta ki, ott hagyták a félkész munkát.






Végül a plafon vakolását mi fejeztük be. Igaz, hogy lassabban haladtunk vele, de az eredmény több, mint kielégítő lett. Nem látszik rajta, hogy ezt nem kőműves készítette.

2017. június 4., vasárnap

Fürdőszoba - alapozás

Miután már van ablakunk a fürdőszobához, nekiláttunk a falak megépítésének, illetve az ahhoz szükséges előmunkálatoknak. Először a metlachit szedtük fel az építési területről.
Ez elég könnyen ment, mivel a lapok a csupasz földre, mindössze néhány centis habarcsba voltak lerakva. (Ahhoz képest egész jól tartott.) A felszedett lapok most sorsuk jobbrafordulását várják.
A következő lépésben a leendő fürdőszoba helyén kb. 50 cm mélységben kitermeltük a földet. Érdekes módon itt egy sávban rengeteg követ is találtunk, mintha valami elbontott építmény maradványa lenne. Talán egy kemence vagy hasonló volt itt egykor.
A köveket félreraktuk, később ezek kerültek a betonba.
Az elkészült alap már jelzi, hogy hol lesznek a válaszfalak. A leendő fürdőszobában (a bal oldalon) a fal mellé is készült alap, mert itt még vendég falat is építünk.

Gondolatok a fürdőszoba kialakítása kapcsán

A ház felújítása során lehetőség szerint a hagyományos megoldásokat és anyagokat választottuk. A tetőre az eredetihez illeszkedő bontott cserép került. Ahol vakolni kellett, ott cementmentes mészhabarcsot alkalmaztunk. A manapság kapható színes vakolat helyett egyszerűen csak meszeltük a falat. A régi, a ház jellegétől eltérő ablakokat pedig a még régebbinek megfelelő, egyedi gyártású ablakokra cseréltük. Most azonban a felújításból átléptünk a korszerűsítés fázisába, amely során a hagyományos terek újragondolásával új funkciót adunk hozzá a házhoz.
Akármennyire is autentikus a kert végében lévő pottyantós, bármennyire is kellemes a nyáresti fürdőzés a kerti zuhanyban, szükséges, hogy mindezeket a házon belül is el lehessen végezni. Éppen ezért úgy döntöttünk, hogy a konyha helyén fürdőszobát és WC-t alakítunk ki.
Első lépésként két új ablakot építettünk be. Ezek fogják a két új helyiség szellőzését biztosítani. Az ablakok - a korábbiaktól eltérően - a kereskedelemben kapható szabvány termékek. Mivel itt nem a régi nyílászáró pótlása volt a cél, semmi sem indokolta, hogy ezek egyedileg készüljenek.
A beépítéshez először az áthidalást készítettük el. Az áthidaló alá két-három sor tégla került.
Az ablakok helyét csak azt követően bontottuk ki, miután az áthidalók a helyükre kerültek. A jobb oldalon a konyha kéménye volt, amelyet elbontottunk. A bontás során ismét bebizonyosodott, hogy annak idején a mesterek erős késztetést éreztek arra, hogy az épület fa szerkezeteit beépítsék a kéménybe. Itt is találtunk megszenesedett födémgerendát. Szóval a régi építésű kéményeknél érdemes erre gyanakodni.
Végül az ablakok is bekerültek a helyükre.

2017. május 7., vasárnap

Haladunk

A tereprendezés ott maradt abba, hogy a felesleges földet a gép föltolta a zöldséges aljába. Ezt a dombot már kézzel simítjuk el, kissé megemelve ezzel az amúgy lejtő szintet. A zöldségeskertnek nem fog ártani, ha a felszíne kissé közelít a vízszinteshez.
A zöldségesnél egyelőre még csak a terep egyik felét rendeztük el.
Most hétvégén a ház előtti területet is kezelésbe vettük. Ez a rész annyira dimbes-dombos volt, hogy autóval is nehezen lehetett végigmenni rajta. A mélyedésekben megállt a víz, és az így felázott talajon nehéz volt a közlekedés. Most Robi segítségével felkapáltuk az egész területet, és elgereblyéztük. Ennek eredményeként a dombok eltűntek. A szennyvíztisztító is már teljesen belesimul a kertbe.
Füvesíteni sajnos még nem érdemes, mert néhány nagy gépnek még be kell jönnie az udvarba, és a betemetett árkok is tömörödnek még. De azért csak rendesebb így!

2017. április 3., hétfő

Rendeződik a terep

A tél elején ott hagytuk abba a munkát, hogy a földbe került a szennyvíztisztító és a hozzátartozó átemelő tartálya. Akkor az udvart a kiemelt föld foglalta el. Aztán jöttek az ünnepek, utána pedig a hosszan tartó hideg időszak, amely miatt nem tudtuk a megkezdett munkát folytatni. Márciusban alakult úgy az időjárás, hogy ismét nekiláthattunk a munkának. Ekkor leraktuk a csöveket, és elkezdtük visszarendezni a terepet.
Végül egy gépes embert hívtunk, aki a tereprendezést rövid idő alatt letudta. A kiásott gödröket betemette, és a föld tetejét feljebb nyomta a zöldségesig. Ezzel valamelyes közelítünk a (nagyon) régi terepszintig. A cél az, hogy az udvar szintje a ház végénél is néhány centivel alacsonyabban legyen a tornácburkolatnál, és folyamatosan lejtsen, hogy a csapadékvíz el tudjon folyni a ház elől.


2017. január 22., vasárnap

2016. december 22., csütörtök

Készül a csatorna

Elérkeztünk a felújítás talán legjelentősebb, de mindenesetre alapvető változást jelentő részéhez, nekiláttunk a víz- és csatorna rendszer megvalósításához. Mivel a falu még nincs csatornázva, és belátható időn belül nem is lesz, a szennyvíztisztítást helyben kell megoldani. Ehhez még tavasszal beszereztük az erre készített, nagy tartályt, és most eljött az ideje, hogy az a helyére kerüljön.
A tartálynak jó nagy gödröt kellett ásni, mert amellett, hogy maga is nagy, még egy átemelő tartály is került mellé. Kézileg nehéz lett volna ekkora lyukat ásni, viszont gépet nem olyan könnyű szerezni. A környéken nem is találtunk olyan kis ügyes masinát, amelyik könnyen mozog a kertben, és keskeny árkot ás. Végül is jött a markoló, és ásott, és kirakta a földet az árok mellé. A végeredmény nagyon látványos lett.
Eddig azt hittem, hogy sokat túr a vakond ...

A tornác végében várnak a tartályok
A végleges elhelyezés előtt a tartály alá homokágy  készült. Meglepő, de a műanyagból készült tartályt két ember tudta mozgatni, pedig ránézésre nehezebbnek néz ki.
A visszatemetésnél ügyelni kellett arra, hogy kívül a föld, belül pedig a víz egyforma ütemben emelkedjen. A visszatemetés előtt leraktuk a vízvezetékeket is. Az egyik az átemelőben összegyűlő tisztított vizet vezeti majd a szikkasztóhoz, a másik pedig a ház vízellátásához kell.
Betemettük a tartályokat, most már nem kell félni a fagytól.

A szikkasztáshoz műanyag szikkasztó blokkok kerülnek majd a föld alá, a diófák közelébe. Az jó helynek tűnik, mert a diófák amúgy is szeretik a vizet. Sajnos a markoló nem tudott egészen végig felmenni, ezért az árok még nem készült el teljes hosszában. A fagy miatt azonban már nem tudjuk folytatni a munkát, de legalább látjuk, hogy mivel kezdünk jövőre.