2016. december 22., csütörtök

Készül a csatorna

Elérkeztünk a felújítás talán legjelentősebb, de mindenesetre alapvető változást jelentő részéhez, nekiláttunk a víz- és csatorna rendszer megvalósításához. Mivel a falu még nincs csatornázva, és belátható időn belül nem is lesz, a szennyvíztisztítást helyben kell megoldani. Ehhez még tavasszal beszereztük az erre készített, nagy tartályt, és most eljött az ideje, hogy az a helyére kerüljön.
A tartálynak jó nagy gödröt kellett ásni, mert amellett, hogy maga is nagy, még egy átemelő tartály is került mellé. Kézileg nehéz lett volna ekkora lyukat ásni, viszont gépet nem olyan könnyű szerezni. A környéken nem is találtunk olyan kis ügyes masinát, amelyik könnyen mozog a kertben, és keskeny árkot ás. Végül is jött a markoló, és ásott, és kirakta a földet az árok mellé. A végeredmény nagyon látványos lett.
Eddig azt hittem, hogy sokat túr a vakond ...

A tornác végében várnak a tartályok
A végleges elhelyezés előtt a tartály alá homokágy  készült. Meglepő, de a műanyagból készült tartályt két ember tudta mozgatni, pedig ránézésre nehezebbnek néz ki.
A visszatemetésnél ügyelni kellett arra, hogy kívül a föld, belül pedig a víz egyforma ütemben emelkedjen. A visszatemetés előtt leraktuk a vízvezetékeket is. Az egyik az átemelőben összegyűlő tisztított vizet vezeti majd a szikkasztóhoz, a másik pedig a ház vízellátásához kell.
Betemettük a tartályokat, most már nem kell félni a fagytól.

A szikkasztáshoz műanyag szikkasztó blokkok kerülnek majd a föld alá, a diófák közelébe. Az jó helynek tűnik, mert a diófák amúgy is szeretik a vizet. Sajnos a markoló nem tudott egészen végig felmenni, ezért az árok még nem készült el teljes hosszában. A fagy miatt azonban már nem tudjuk folytatni a munkát, de legalább látjuk, hogy mivel kezdünk jövőre.

2016. november 17., csütörtök

Őszvégi pillanatok

Az esős, ködös, szürke őszi napok közepette öröm, ha kisüt a nap és lehet még egy kicsit dolgozni a kertben. Legutóbb vasárnap volt ilyen idő. Ki is használtuk. Levágtuk a még megmaradt zellerzöldet. Ezt majd szárítva fogjuk felhasználni. (A képen lévő paprika, alma és cukkini már korábban a pincébe került.)
Ideje volt a diófák leveleit is összegereblyézni. Egyelőre még csak ilyen csinos kupacok készültek, majd később fogom egyberakni, hogy aztán két évig komposztálódjon. Közben a lemenő nap aranysárgára festette a kertünket.
A gyönyörű napsütés ellenére nem volt meleg. Nyáron a fagyasztóból került jég a vályúba, most természetes úton. Árnyékos helyen még délután is megmaradt.
Végül egy esti kép a házról. A felhőket szépen beszínezte a Nap, a ház már árnyékba került.

2016. október 9., vasárnap

Kályhaépítés előkészülete

A leendő cserépkályha alapját már korábban megépítettük. A képen furcsa, hogy egy alap a felszín fölött van. Ennek az az oka, hogy a padló alatt lévő földet kiástuk, hogy később majd kaviccsal tudjuk feltölteni. Így az alap helyét nem kiásni kellett, hanem körbezsaluzni. Az alap és a fal között hagytunk egy bő 10 cm-es rést, amelyet szintén kaviccsal töltünk fel, hogy a pára ott tudjon feljönni.
A következő lépés a kályha alatt lévő padka építése volt. Ehhez először egy furcsa alakú fal épült olyan magasságban, hogy az erre kerülő betonlemez és burkolás után kb. 45 cm magas ülőfelület alakuljon ki. A padka fala válaszfal tégla, amelyet jó erős habarcsba raktunk. Az eddigi felújítás során szigorúan tartottuk magunkat ahhoz, hogy a cementet távol tartjuk a háztól. Ez most kivétel, mert a kályhának erős alap kell. Ráadásul itt még szigetelés is került az alapra. A padka fala sem ér hozzá a vályogfalhoz, hanem az alapnál kialakított szellőző rés itt is folytatódik. Így a pára nem tud majd a vályogfalba menni.
A készülő padkát a tornácból kikerült betontörmelékkel töltöttük fel. Erre került a 6-7 cm vastag, betonhálóval  megerősített betonlemez. Ennek a zsaluját lényegesen hosszabb idő volt elkészíteni, mint magát a betont beönteni. Miután a vízszintbe hozott zsaluzat egyben megadta a későbbi lemez síkját, a beöntött betont csak el kellett simítani.
Az elkészült betonnal már megvan az a felület, ahová maga a kályha épülhet. (Ezen képen az is látszik, hogy a délutáni nap milyen szépen besüt a szobába)

2016. október 2., vasárnap

Kémény

Hosszas előkészítés után elkészült a leendő cserépkályha kéménye.
A háznak eredetileg két kéménye volt. Az egyik a nyári konyhában egy, a vályogfalba vágott rés volt, amely fölé a födémtől indulva építettek téglakéményt. Ennek funkciója már nem volt, az állapota viszont annyira leromlott, hogy le kellett bontani. A másik, a jelenleg is működő, a konyhában van, és a sparhelt füstjét vezeti el. Ez már a padlószintről indulóan téglából épült. A tető fölötti részét javítani kellett ugyan, de amúgy rendesen működőképes. A szobának viszont nem volt kéménye. Ez azért okoz gondot, mert jó lenne, ha lehetne fűteni a szobát is. (Egy időben ezt valószínűleg a falon kivezetett kéménycsővel oldották meg.)
Mielőtt döntöttünk volna arról, hogy milyen kémény épüljön, alaposan mérlegeltük a lehetőségeket. Az anyaghasználat szempontjából egyértelműen a hagyományosan falazott kémény illene ide. (Leszámítva a vályogfalba mart kéménynyílást.) A másik lehetőség egy készkémény felépítése. Itt nem akarom most összehasonlítani a két kéményfajtát, latolgatva az előnyöket és hátrányokat. A lényeg az, hogy mindent egybevetve a készkéményt tartottuk a kedvezőbb megoldásnak, és a kémény kérdésében a biztonság előbbre való a hagyományos megoldások alkalmazásánál.
Maga az építés gyorsan haladt. A kész elemeket alkalmazva nagyon látványos volt a kémény növekedése. Ami a munkát lassította, azok az egyéb járulékos műveletek voltak. Az első akadályt a födém jelentette. Itt egy gerendát teljesen, egy másikat félig ki kellett vágni. Az elvágott födémgerendát fölülről csavarok tartják. A födémátvágás 5-6 centivel nagyobb a kémény méreténél, mert az éghető anyagokat ilyen távol kell tartani a kéménytől. Ezt a rést alulról egy-egy gipszkarton lappal fogjuk elfedni, a gerendák mellé pedig kőzetgyapot kerül.
A kész kémény mellé egy falat is építettünk, amely a kéményt támasztja meg. Mivel a födém a kitámasztásra nem alkalmas, fontos statikai szerepe van ennek a falnak. Másrészt ez a fal arra is jó, hogy a sarokból kialakult lyukat eltüntesse.
A tetőnél a szarufákhoz is készült egy rögzítés. Jellemző a hasonló termékekre, hogy az alapelemek viszonylag kedvező árúak, de a kiegészítőkért jó pénzt kérnek. Így van ez a kéménytámasztóval is, amivel a szarufákhoz lehet rögzíteni a kéményt. Ezt egy ügyes lakatossal készíttettük el, nagyjából fele áron.
A kémény a tető gerince fölé ér. Ez azzal járt, hogy a tető fölé egy állást is kellett építeni, olyan magasságban, hogy a legfelső elemet is be lehessen emelni, a merevítő vasak mellé a ragasztót be lehessen önteni, és a fedlapot felszerelni. Később ez az állvány arra is jó volt, hogy arról kényelmesen le tudtuk vakolni a kéményt.

2016. augusztus 31., szerda

Nyár végi képek

Az idei nyár nagyon sok csapadékot hozott, a ház előtti fű augusztus végén sohasem volt olyan szép, mint most. A csapadék azonban nem mindig úgy érkezett, ahogyan az jó lenne. Legutóbb a paprikákat döntötte le a szél. Most jól bekaróztuk mindegyiket.
 Ezt érdemes volt megtenni, mert ilyen szép paprikák vannak már ...
... meg ilyenek.
A póréhagyma nagyon szépen nő. Persze nyáron többször feltöltöttük, hogy hosszabb szára legyen.
Az iskolakezdésre mi levendula-iskolával készülünk.
A szőlő igen termékenynek bizonyult idén. Remélem, néhány hét múlva már szüretelhetem.

2016. augusztus 8., hétfő

Elkészült a tornácburkolás

Az elmúlt hétvégeken a vendégfogadásé volt a terep. Ismét a porta volt a falu szokásos fesztiváljának háttér helyszíne, itt vendégelték meg a fellépő és egyéb vendégeket. Ebből az alkalomból ismét felraktuk a kerti díszkivilágítást, most ledes lampionokkal.
És erre az alkalomra elkészült a tornác burkolása is a ház teljes hosszában. Az istálló előtti részen, ahol már nincsenek vastag oszlopok, a burkolás a mellvédfal szélességével lett szélesebb. Ott a burkolat kert felőli szélét betonba ágyazott téglasor támasztja meg.


2016. július 28., csütörtök

Képek a kertből

Valahogy úgy van az, hogy azok a növények nőnek gyorsabban és erőteljesebben, amelyeket nem mi ültettünk. Egy idő után már nem is nagyon látszik, hogy minek is kéne lennie a kertben. Kétnapos gyomtalanítás után aztán már másképpen néz ki a kert.
Paprika és póréhagyma

Bab, paprika, mögötte uborka

Paprika és póréhagyma a másik irányból

Kert végi "kaszáló"

Ezt a babot hétvégén ültettük
(A kiszedett gyomokról nem készült kép, pedig majd ember magasságú halom lett belőlük.)