2008. december 28., vasárnap

Egységesítés

Korábban már írtam, hogy az alumínium keretű légkollektor kevésbé illik a portához, mint egy fából készült szerkezet. A hátsó szobához felhelyezett kísérleti darab után két újabb is készült. Az egyiket az alumínium helyére, az első szoba falára tettük, míg a másik a leghátsó - egyelőre használaton kívüli - szoba szellőzést volna hívatott megoldani.

A két azonos légkollektor egységes képet mutat, szerintem jól illeszkedik a házhoz.

Amikor reggel megérkeztünk a házhoz, a belső hőmérséklet 6,5 fok volt, a páratartalom 64%. Befűtöttünk a konyhai sparheltbe, a nap is szépen melengette a szobát, és a szép napsütésben a két kollektor is vígan duruzsolt. A szobába érkező levegő (a kollektor termosztátja szerint) 45 fok körüli volt. Délben már 10 fok fölé emelkedett a hőmérséklet. A házban hagytunk egy min-max. hőfokot is mutató hőmérőt, így már jobban megfigyelhető lesz a légkollektorok hatása.
A harmadik kollektor felszerelése közben váratlan akadályba ütköztünk: ahol a falon a bemeneti nyílást kellene vágni, ott terméskőből épült a fal. Ennek átfúrása sokkal nagyobb feladat, mint a vályogfal esetén volt, így ezt most elhalasztottuk.

2008. november 10., hétfő

Kész a tűzfal

Teljesen elkészült a tűzfal falazása. Az állványzatot elbontottuk a kőművesek után, a szerte-szét maradt téglákat összeszedtük. Szóval rendet raktunk. A vakolás már tavaszra marad.

A téglafal úgy néz ki, mint az eredeti. A cserepek meglehetősen kuszán vannak, ezeket jövőre a tető felújítása során fogjuk elrendezni.

A tűzfal a padlás felől. A bal felső cserépléceket megerősítettem egy-egy vendégléccel. Ideiglenes megoldásnak ez is jó.

Az új sárgerenda rövidebb lett, mint az eredeti. Így teljesen be lehetett építeni, a tető felől pedig teljesen takarja a cserép. Ezzel a megoldással talán tartósabb lesz réginél. (Bár 40-50 évet az is kibírt.)


A rendrakás része volt a régi gerendák kiválogatása. A használhatót félreraktuk, a korhadtakat felfűrészeltük. Rámolás közben találtam ezt a darabot, melyen jól megfigyelhető a régi ácsmester keze munkája. Az illesztéshez gondos csapolást készített, majd faszegekkel rögzítette a darabokat egymáshoz. Manapság már nem bíbelődnek ennyit egy munkával.

2008. november 6., csütörtök

Falazás 2.

Befejeződött a tűzfal felrakása. Az utolsó sorok felépítéséhez a cserepeket is le kellett szedni, mivel a gerenda miatt másképp már nem lehetett odaférni. Persze lehetett volna kívülről is falazni, de ahhoz egy komoly állványzatra lett volna szükség. A cserepeket meg amúgy is le kellett szedni, mivel az új fal kb. 15 cm-el távolabb került a gerendától, és ezért a cserépléceket meg kellett hosszítani, és új cserepeket berakni.

Az új fal a padlás felől. A két vaspánt is visszakerült a falba, melyek a kidöléstől óvják. A keresztgerendát még nem tettük vissza a helyére.

A tető felől nézve visszaállt az eredeti állapot.

Szinte festői ez a téglafal. Következő lépésként még le kell vakolni.

2008. október 25., szombat

Falazás

Készül az istállófal pótlása. Legelébb a kőalap megerősítése készült el 30 cm-es betonréteg formájában. Ez kellően sík felület adott a későbbi falazáshoz. A betonra egy réteg vastaglemez szigetelés is került, aminek jelenleg nincs jelentősége, de később még jól jöhet.A fal vályogból épült, de az alsó 9 sor égetett tégla. Ez jobban bírja majd az esetleges csapadékot és felverődő vizet. Itt nem látszik, de az új fal valamivel keskenyebb lesz, mint az eredeti. Ennek a munkával való takarékosság mellett az is oka, hogy a kibontott anyag valahogy mindig kevesebb, mint amennyi a visszaépítéshez kell.
A fal felső 3 sorát ismét égetett téglából rakták a kőművesek, és erre került a sárgerenda. Ez a fácska 25x30-as keresztmetszetű. Mivel a gerenda keskenyebb, mint a fal, és annak külső síkjában fekszik, az egyenletes teherelosztás érdekében kellett az égetett téglákat alárakni. Így a vályog már teljes szélességében tudja átvenni a terhelést.
A tetőtérben már csak egy futósornyi téglafal épül, amely a sárgerendán áll. A kellő stabilitás érdekében a tűzfal három pillérrel lesz megerősítve. A két szélső pillér a szarufákat támasztó gerendát fogja tartani. A régi tűzfal két vassal volt megfogatva. Az új falnál ezt is visszaépítjük, így teljesen az eredetinek megfelelő szerkezet alakul ki.
A korábbitól eltérő megoldás a fal belső oldalára helyezett födémgerenda. Az istállóban a födémdeszkák vége ezelőtt a falra támaszkodott, az új gerendával most már független egymástól a két szerkezet, ami az esetleges későbbi munkálatokat egyszerűsítheti.
A falazás után a vályogfalra mészhabarcs vakolat fog kerülni. A tető felőli oldalon a bádogozást majd a tető felújításával együtt tervezzük véglegesen megoldani, addig pedig csak ideiglenes vízelvezetés kerül ide.

2008. október 19., vasárnap

Tavaszra készülve

Bár még csak az ősz közepén járunk (és szerencsére az idő is szépen alakult eddig), fél szemmel már a tavaszra kacsintunk. Milyen szép lenne, ha kis virágoskertünk már tavasztól megtelne virágokkal! A szép virágok reményében újabb területet hódítottunk el a gaztól, és különböző tavaszi hagymákat dugdostunk a földbe. Így került ide hóvirág, jácint, krókusz, puskínia és tulipánból több fajta is. A hagymák kis csoportokban kerültek egymás mellé, így már kora tavasztól lesz egy-egy virágcsokor az előkertben.

2008. október 11., szombat

Új légkollektor

A légkollektorral kapcsolatos tapasztalatok a következőkben összegezhetők: a légkollektor a fűtést nem helyettesíti, de a ház szellőztetését gyakorlatilag megoldja. A házban a konyhából két szoba nyílik. Abban, amelyik falára felszereltük az első légkollektort, érezhetően frissebb a levegő, mint a másikban. A falak lényegében kiszáradtak. A hidegebb idő beköszöntével még melegebb is volt, mint a másik szobában. Azonban hiába hagytuk nyitva az ajtót, egy légkollektor nem képes mindhárom helyiség szellőztetését megoldani. Ezért a cél, hogy szobánként legyen egy külön légkollektor.
Az újabb szerkezet fából készült, egyrészt a költségtakarékosság okán, másrészt mert ez jobban illik a házhoz, (leszámítva azt, hogy eleink még hírből sem ismerték a légkollektort).

A légkollektor felső részét ilyenkor még nem süti meg a nap.
Az oszlop sajnos széles árnyékot vet. Ez egy kellemetlen helyi adottság.
A középső léc a polikarbonát behajlását hivatott kivédeni, a vízszintes csík a mellvédfal tükröződése.

A fa keret jobban illeszkedik a tornác nyílászáróihoz, mint az alumínium.
A kollektor tetejét a téli napforduló idején fogja nap érni, de akkorra az alja már árnyékban lesz.

A kollektor rögzítését a falba vert tipli és az abba csavarozott szekrényakasztó biztosítja.

2008. október 3., péntek

Végre építünk

Elérkezett az a nap, amikor már ténylegesen a felújítással lehet foglalkozni. A homok és sóder csinos ki kupacokban, a bontott tégla megpucolva áll a fal mellett. A téglák tisztításához a vésőgépet használtuk. Széles vésőfejet befogva könnyen és gyorsan meg lehetett szabadítani a téglákat a ragaszkodó maltertől.
A képeken nem látszik a cement és a mész. Az előbbit az istállóba tároltuk be, megóvandó a nedvességtől, az utóbbit viszont még meg sem vettük. Megrendeltük azonban a tető felújításához szükséges faanyagot. Számításaink szerint csupán cseréplécből egy kilométernyinél is több kell. Még szerencse, hogy egymás mellé (fölé) fognak kerülni. A fát a napokban leszállítják, hogy aztán a telet a padláson töltve, már viszonylag szárazon kerüljön fel a tetőre.

2008. szeptember 20., szombat

A bontás folytatása

A magtár után a házhoz épült toldalék bontása következett. Ez az épületrész is annyira megrongálódott, mint a magtár. A tető több helyen ázott, aminek következtében a hátsó fal már korábban kidőlt. A födém deszkái itt-ott elkorhadtak. A cserepek annyira rosszak voltak, hogy már nem lehet újra felhasználni azokat. A tető és a födém maradékának leszedése után az első falat is el lehetett távolítani. Így már szabadon maradt az istálló oldalfala, melyet szintén le kell bontani, majd újra építeni.
Az istállófal elbontásával szabaddá vált a fal alapja. Ez olyan jó állapotban van, hogy nyugodtan felhasználható az új fal megépítéséhez, de azért még kap egy beton réteget.
Az elbontott toldalékból már csak egy fal maradt. Ez vályogtéglából van, és ez lesz az istálló új falának az alapanyaga. Így elegendő csak akkor bontani, amikor épül az új fal. Ezzel megspóroljuk a bontott anyag elszállítását, tárolását és visszahordását is.

2008. szeptember 4., csütörtök

Magtár bontása 2.

Befejeztük a magtár bontását. Erről a fázisról már csak a telefon zsebkamerájával készültek felvételek, de ezek gyengébb minősége talán még jobban is illik a munkálatok hangulatához.

Tető nélkül az épület

A falak gyorsan koptak
A falakból kitermelt vályogtégla fedett helyre került

Ennyi maradt a magtárból
A téglák itt kerültek egy kupacba, ezek mozgatása most felesleges lett volna.

Bár tudom, hogy a bontás szükséges és "racionális" döntés volt, mégis kaparja valami a torkomat. A porta biztonságosabb, de szegényebb lett.

2008. augusztus 31., vasárnap

Szellőztetés 2.

Bár a légkollektor üzembe állításával kapcsolatos tapasztalatok még közel sem teljeskörűek, az mindenképpen leszögezhető, hogy a ház szellőztetésére a már felszerelt egy kollektor is igen jótékony hatású. A szellőztetett szoba egyértelműen szárazabb, mint a többi helyiség. A légkollektort a nyári időszakban nem süti a nap, de a termosztátot minimumra állítva a szellőztetést ilyenkor is biztosítja.
Ezeken felbuzdulva további kollektor (kollektorok) felszerelését tervezzük. Az ideális állapot az lenne, ha minden helyiség önálló szellőzést kapna.
Az újabb légkollektor már házi kivitelezéssel készül, ami a bekerülési költséget majdnem harmadára csökkenti. A fa keretbe alumínium trapézlemezt tettünk abszorbernek, ami fölé - a hatásfok javítására - még egy fém szúnyogháló is került, mindkettő hőelnyelő festékkel lefestve. A dobozt egy polikarbonát lemez fedi le. A kollektor alul szívja be a levegőt, és hátul fújja ki.
A képen látható félkész kollektort még festeni kell (hiszen a fát sokat fogja sütni a nap, és ezért védeni kell az UV sugárzástól). A rögzítését szekrény akasztókkal tervezzük megoldani.

2008. augusztus 25., hétfő

Magtár bontása

A portának két olyan építménye van, melyek állapota - a karbantartás hiányossága miatt - életveszélyes. Az egyik az istálló melletti toldalék, a másik a kert végében lévő magtár.
A magtár egy kőalapra épült vályogfalú, cserépfedésű épület. A falak alulról nincsenek szigetelve. Az egyik oldalfalat már korábban téglával pótolták, a másik fal fele pedig kidőlt. A téglafal egysor kisméretű téglából rakott, kézzel megmozgatható. Az épületnek födéme nincs. A tető több helyen ázott, a nyugati oldalon már kezdett beszakadni. A gerendák többsége elkorhadt.
Az épület eredeti funkciójában való megtartásához is vissza kellene építeni a falakat, és szinte a teljes tetőszerkezetet lecserélni. Mivel gazdálkodást, állattartást az elkövetkező években nem tervezünk, az épület felújítása nem lenne "költséghatékony".
A kert kitisztításával már elegendő hely van a munkához a magtár körül. Először a cserepeket szedtük le a tetőről, ügyelve arra, hogy a törött és korhadt lécek se szakadjanak le munka közben. Az épület két hosszabbik oldaláról felváltva szedtük a cserepeket, hogy a tető két oldala közötti egyensúly megmaradjon.
A következő lépésben a cserepektől megfosztott tetőszerkezetről a cserépléceket kellett volna eltávolítani, a korhadt gerendákra nem volt tanácsos felmászni. Így legelőbb a korhadt részeket bontottuk vissza, majd egyenként a még viszonylag ép gerendákat. A leeső gerendákat az épület belsejébe zuttyantottuk le. Végül a még használható faanyagot (sajnos kevesebb lett, mint előzetesen gondoltam) félre tettük, a maradékot pedig felvágtuk tüzelőnek.

2008. augusztus 15., péntek

Virágok

Az előkertben mostanra nyílottak ki a tavasszal ültetett kardvirágok. Sajnos a szél kicsit megtépázta őket, de azért egy kicsit kedvesebbé tették a portát. A meleg időben gyorsan elvirítottak, alig tudtam néhány szálat levágni, hogy a szobában is élvezhessük szépségüket.
Az előkert másik ékessége ez a növény, amelyiknek nevét nem tudom, de nagyon nagyra nőtt, nagy levelei vannak, és nagyon piros a termése is. Ezt ősszel biztosan megpróbáljuk átültetni, mert most elfoglalja a teljes kijáratot.

2008. augusztus 9., szombat

Kémény

A ház felújításának műveletében egyelőre még csak a bontásnál tartunk. Az utóbbi időszak gyakori nagy esői miatt a hátsó "konyha" alaposan beázott. A víz a kémény feletti bádogszegélyről folyt be a tető gerendájára, onnan tovább keresztül a födémen, végig a falon, le a padlóra. A megoldás egyszerű: ha nincs kémény, bádogozás sem kell. Ez a kémény használaton kívül volt, állapota életveszélyes, mindenképpen el kellett bontani.
A bontáshoz a kémény feletti részen szedtük le a cserepeket, levágtuk a cserépléceket, majd leszedegettük a téglákat. A felső 8-10 sor meglepően könnyen, kézzel leszedhető volt. A kémény teteje tehát csak megszokásból maradt helyén, csoda, hogy a legutóbbi viharok nem döntötték le.
A kéményt annak idején mészhabarccsal rakták, ezért jött olyan könnyen szét. Az alsóbb részen azért már időnként a vésőt is használni kellett. Azt is megállapítottuk, hogy ezt a kéményt nem sokat használták, mert alig volt kormos a belseje.
A bontás után a gerendaközben pótoltuk a cserépléceket, és visszaraktuk a cserepeket is.

A kémény a bontás előtt.
Jól látszik, hogy a tetején lévő téglák már kimozdultak a helyükről.

A szobában.
A folyamatos beázás feltárta a kéményt. A kéményt bevésték
vályogfalba, a téglakémény csak a fal tetejétől indul. Jól látszik az elhúzás is.
A bontás után megmaradt kémény.
A cserepezés most már folyamatos.

2008. július 27., vasárnap

Az első szilvatermés

Begyűjtöttük a szilvatermés első részét. A kerttisztítás után megmaradt szilvafák most kezdenek teremni, így ideje volt - alapos rázás után - a gyümölcsöket összeszedni. A három vörös szilvafa alól eddig két vödörnyi szilvát szedtünk össze. Ez most igazán biogyümölcs, mert sem lehetőségünk, sem időnk nem volt a fák ápolására. (Szerintem már azzal is lényegesen javult a helyzetük, hogy kivágtuk a körülöttük lévő dzsumbeszt.) Ennek ellenére alig találtunk romlott gyümölcsöt, pedig az szokott először lepotyogni.
Kitakarítottuk a kékszilva-fák alját is, így azt már könnyebb lesz felszedni, ha érik. Ott a talajt vastagon borították a szilvamagok, ami megintcsak azt mutatja, hogy sokáig nem szedték a fák termését.
Nekiláttunk a pince kitakarításának is. A lépcsőn vastagon állt az eső által behordott és keményre taposott hordalék. Ezt kivödröztük. A lépcsőt egykor fa lapok borították, ami már csak nyomokban lelhető fel, és a megmaradt lapok is erősen korhadófélben vannak a folyamatos nedvességtől. Ezeket majd később pótolni kell, de talán célszerűbb lenne ide betonlapokat önteni.

2008. július 20., vasárnap

Kúttisztítás

Elcsépelt igazság, hogy a víz az élet alapvető eleme. Eddig minimálisra korlátozott vízigényünket ásványvizes palackokból, az utcai közkútról és az eresz alá tett kis hordóból elégítettük ki. A kert rendbetétele után tehát ideje a kutat is megtisztítani, használhatóvá tenni.
A kút tisztításához akácrönkökből egy ideiglenes állványt állítottunk a kút fölé, amire csigát akasztva tudtuk a vödröt felhúzni. A helybéli kúttisztító a kútfal kövein mászott le a mélybe, és egy erre a célra készített kanállal merte ki a bepotyogott szemetet és iszapot. Először két vödröt emeltünk ki, majd következtek a korábbi kútfedél deszkái, aztán kövek, téglák és kb. tíz vödörnyi iszap. Előkerült a kerítésoszlopok elveszett csúcsdíszei közül is az egyik.
A kúttisztító szerint most már szabad a kút forrása, és jön bele a víz. Még egy kiló sóval fertőtleníteni kell a kutat, és utána már használható lesz. A rossz hír az, hogy a fal kövei kezdenek kilazulni, ezért a következő tisztítást már nem vállalja. A javaslat egy új kút ásása. Ezt egyelőre azért még elhalasztjuk.

Diófa

A kerttisztítás befejezésével már elég szabad terünk lett az odvas törzsű diófa kivágására. A műveletet óvatosan kellett végezni, mert a fa fele a szomszéd ház felett volt. Először az elérhető ágakat szedtük le úgy, hogy kötél segítségével hoztuk el a tető fölül. Végül a kellően legallyazott fát traktor segítségével döntöttük ki a megfelelő irányba. Izgalmas percek voltak ezek, mert a beékelt törzs első meghúzásakor elszakadt a kötél. Szerencsére a visszabillenő fa még megállt, és nem dőlt a másik irányba. Később megnézve a törzset, szinte hihetetlen, hogy ez a fa kibírta az elmúlt hetek viharait, és félig megvágva sem dőlt ki.

Minimál-törzs a földön

Ezt a tetőt többé nem fenyegeti a korhadt törzsű fa

2008. július 13., vasárnap

Kerttisztítás 3.

Végre elértük a domboldal alját a dzsungel kiirtásában. A kivágott fácskákat legallyaztuk, felvágtuk, és elrendeztük. Így külön halmok keletkeztek a vastagabb tűzifából és a rőzséből. A maradékot a kaszálékkal együtt a kert szélén talált komposztgödörbe raktuk bele.A korábban szétbontott nyúlól maradékát is felfűrészeltük, és halomba raktuk. Most a kerítés mellett elhelyezett kupacként várja, hogy télen melegíthessen minket.
A kút használatához vettünk egy búvárszivattyút, amit próbaképpen leküldtünk a kútba. Jelenleg kb. 6 méter mélyen van a vízszint, és mintegy 60 cm víz van a kútban. További előkészületként beszereztünk egy 1 köbméteres víztartályt, amit majd fel tudunk tölteni a kút vizével.

2008. július 8., kedd

Vendégek

Hétvégén megérkeztek az első vendégek, természetesen a rokonság, akik már kíváncsiak voltak a portára. Erre az alkalomra kitakarítottuk a konyhát és a szobát is. Vittünk magunkkal poharakat, meg innivalót (ásványvizet, üdítőt, sört). Az italokat hűtőládába raktuk, amely jó hidegen tartotta. Vittünk még kávéfőzőt is, így a múltkor beüzemelt gáztűzhelyen már kávét is tudtunk főzni. Vittünk még műanyag székeket is, hogy legyen hova leülni. Az idő jó volt, hétágra sütött a nap, mégis mindenki a szobában akart üldögélni.

Az időjárás megfelelő volt arra is, hogy kipróbáljuk a porta biciklis megközelíthetőségét. A Városból másfél óra alatt tettük meg az utat, viszonylag kényelmes tempóban. Sajnos az országút nem követi szorosan a folyó folyását, hanem olykor a dombokon megy keresztül, így több emelkedő is nehezíti a biciklizést. Remélem, ezen a kerékpárutak megépítése segíteni fog.

2008. július 5., szombat

Kerttisztítás 2.

Stihl-szerűen méterről méterre haladunk a kerti erdő ritkításával. A vastagabb törzsű fákat láncfűrésszel vágjuk ki, majd apróra vágjuk. A törzsből és a vastagabb ágakból tűzifa lesz, a maradék rőzse pedig majd - valószínűleg - tábortűzként végzi.

A képek jól mutatják, hogy a kertből "előkerült" néhány diófa, és már a szomszéd ház is látszik. Néhány fatörzset karóként továbbra is megtartottunk, ezekre a gazban megbúvó szölőket fogjuk felkötni.
A veteményes eddig nem hozott túl nagy termést, a korábbi nagy meleg a földet kiszárította, és a locsolás hiányában a hagymák már nem akartak tovább növögetni. Azért a megmaradt picinyek mégis az első saját hagymánk.

2008. június 26., csütörtök

Kerttisztítás

Folytatódott a kert tisztítása. Ehhez a kertben lévő belső kerítést kellett eltávolítani, mert a részben már eldőlt drótháló nagyban akadályozta a kaszálást. Emellett a kert hátsó részében a sűrűre nőtt fákat is meg kellett ritkítani, kiválogatva a megtartásra érdemeseket. Az öreg diófák és a növendék szilvafák közül természetesen az utóbbiakat vágtuk ki. Így a kertben lévő hat diófa már fellélegezhet.
Kipucoltuk a kút környékét is. A kúttal egymagasságban, a kerítés mellett volt egy öreg körtefa. Erről már korábban is tudtunk. Most azonban a tisztogatás eredményeként egy almafa is előkerült.


Készült egy fűrészbak is, amelyen rögvest felvágtuk a kivágott fákat. A vastagabb ágak és a gallyak végül külön halomba kerültek.

2008. június 22., vasárnap

Gazolás

Megérkezve a portára, az alant látható bejáró fogadott. A kis hidacska a korábban kerítésoszlopként szolgáló vascsövekből és az arra csavarozott pallókból áll. A pallók többszörös lenolajos kezelést kaptak, hogy jobban ellenálljanak a napnak, esőnek. Ezen keresztül már úri módon be lehetett hajtani az udvarra, és többé nem kell kézben becipelni egy autónyi holmit.


A kert hátsó részében mindezidáig méteres susnyák éldegélt, de ennek immár vége. (A korábbi állapot itt és itt is látható.) Egy fűkasza bevetésévél nekiláttunk a kert kitisztításának. Ennek jelentősége kétirányú. Egyrészt az évtizedes gaz felszámolásával kiderül, hogy mit is rejt a kertnek az a része. Azt tudjuk, hogy több diófa is van ott, melyeket a sok gaz, és egyéb feltörekvő növendék fák nem engednek élni. Most a kaszálás közben előkerült néhány tő szőlő, egy erdőszerű csoportban 6-8 szilva fa, több bokor bodza. Ezen kívül a korábbi kerítés még fellelhető részeit is megtalálta a fűkasza, nem túl nagy örömömre.
A másik szempont, hogy helyet kell teremteni, hogy hozzáférhessünk a magtárhoz. Eddig a nagy gaz és a köré nőtt fák miatt csak nagyon nehezen lehetett megközelíteni.

2008. június 19., csütörtök

Teszünk-veszünk

Megtörtént az épület kimérése, így most már nincs akadálya, hogy a hivatalos helyszínrajz szerint is legyen ház a telken. Ha a földhivatali átvezetés megtörténik, akkor meg lehet kötni az adás-vételi szerződést is.
A gazok nagyon örültek a melegnek és az elmúlt időszak esőinek. Szép nagyra nőttek, aminek viszont mi nem örültünk túlzottan. Ismét lenyírtuk a füvet, lekaszáltuk a nagyobb gazokat. Elégettük az összegyűlt égetni való lomokat, rőzse maradékot és hasonlókat.
A kiskertből egyelésképpen kihúzkodtunk néhány hagymát. Már túl vannak a zöldhagyma koron, határozottan kezdenek gömbölyödni.
A ház birtokba vétele előtt a kapu elé dobáltak mindenféle lomot-vackot. A szemétszállítók ennek nagyját elvitték, de rengeteg üvegdarab, vasdarab és hasonló maradt ott szanaszét a földön. Most ezt a területet megtisztítottuk. Elkészült az útszéli árok kis hídja is, így most már a kertbe is be lehet állni a kocsival.

2008. május 22., csütörtök

Harc a gaz ellen

A tavaszi eső és meleg meghozta a gyomok növekedési kedvét, van ahol már fél métert is meghaladja a gaz magassága. Elámultam, hogy egy-két hét alatt is mennyit tud nőni a fű, valóságos fűtenger fogadott minket. Ide egy új fegyvert kellett bevetni. A titkos fegyverünk nyugalmi állapotában pont befér a kocsi csomagtartójába.Kicsomagolva már bátrabban vehettük fel a gyomokkal szemben az eddig egyenlőtlen küzdelmet. Az eredmény nem maradt el. A ház előtti rész és az előkert már megszabadult a nagy gaztól.



A fűnyíró mellett a hagyományos kézi kaszát is használatba kellett venni, mivel hátrább már annyira egyenetlen a talaj, hogy ott a fűnyíró már nem boldogul. Az előkertben is praktikusabb volt először lekaszálni a gyom nagyját, majd a maradékot már könnyű volt lenyírni.
A hagyma szépen nő, legközelebb talán már kóstolót is szedhetünk belőle. A borsó is megindult, bár még elég picike, de a mulcsolás szépen takarja.