Megérkezve a portára, az alant látható bejáró fogadott. A kis hidacska a korábban kerítésoszlopként szolgáló vascsövekből és az arra csavarozott pallókból áll. A pallók többszörös lenolajos kezelést kaptak, hogy jobban ellenálljanak a napnak, esőnek. Ezen keresztül már úri módon be lehetett hajtani az udvarra, és többé nem kell kézben becipelni egy autónyi holmit.
A kert hátsó részében mindezidáig méteres susnyák éldegélt, de ennek immár vége. (A korábbi állapot itt és itt is látható.) Egy fűkasza bevetésévél nekiláttunk a kert kitisztításának. Ennek jelentősége kétirányú. Egyrészt az évtizedes gaz felszámolásával kiderül, hogy mit is rejt a kertnek az a része. Azt tudjuk, hogy több diófa is van ott, melyeket a sok gaz, és egyéb feltörekvő növendék fák nem engednek élni. Most a kaszálás közben előkerült néhány tő szőlő, egy erdőszerű csoportban 6-8 szilva fa, több bokor bodza. Ezen kívül a korábbi kerítés még fellelhető részeit is megtalálta a fűkasza, nem túl nagy örömömre.
A másik szempont, hogy helyet kell teremteni, hogy hozzáférhessünk a magtárhoz. Eddig a nagy gaz és a köré nőtt fák miatt csak nagyon nehezen lehetett megközelíteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése