Szeretem az olyan alkalmakat, amikor nem azért megyünk a portára, mert valamit haladéktalanul el kell végezni, be kell fejezni és a szűkös idő minden pillanatát ki kell használni. Szeretem amikor az idő nem sürget, amikor van ideje a szorgoskodásnak és van ideje a pihenésnek is. Amikor leginkább a jól végzett munka öröméért dolgozunk, és a nap végén elégedetten nyugtázhatjuk, mi mindent végeztünk. Ilyen hétvégénk volt legutóbb.
Összeállítottuk a tűzfal vakolásához szükséges állványt, amihez részben régi gerendákat, részben erre a célra vett pallót használtunk.
A szép őszi idő kedvezett a kerti munkáknak is, amit ki is használtunk. Rendbe raktuk az előkertet, ami abból állt, hogy a tetőről leszedett cserepek maradékát elraktuk onnan, a lomokat összeszedtük, a gyomot lekaszáltuk. Így most már jobban emlékeztet egy virágos kertre, mint a korábbi elhanyagolt építési területre. Részben leszüreteltük a szőlőt is, amiből idén nagyon sok termett, és a betegségek sem támadták meg úgy mint tavaly. Láthatóan meghálálta a szőlő a metszést és ritkítást.
A diófák alatt is lekaszáltuk a füvet, hogy könnyebb legyen a termést összeszedni. A zöldséges kertben kiszedtük a kukorica szárakat, leszedtük az uborka hálót, és megszedtük a paradicsomot, ami sajnos csak korlátozott termést hozott. Nőtt még néhány paprika is, de vagy a palánta volt gyenge, vagy a helyét nem szereti, mert csak két-két darab volt minden tövön.
1 hónapja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése