2010. szeptember 30., csütörtök

Hét közben

Nehezen jutunk mostanában a portára, pedig lenne mit csinálni. De ebben még az időjárás sem segített minket, amikor ráértünk volna, esett az eső. De nem adjuk fel! Ha hétvégén nem tudunk menni, akkor hét közben. Igaz, hogy az előrejelzés szerint esős idő lett volna, de szerencsére a felhőknek még nincs internetjük, így nem tudtak erről. Szépen el is úsztak a porta fölül, és olyan szép napsütés volt, hogy még a kerti zuhanyt is használhattuk. De ez már a nap vége volt.
Sokféle tervvel érkeztünk a portára: a terményeket kellett összeszedni, már amit lehetett.Egy vödörnyi összejött a babból. Volt még paprika is, több fajta. És szedtem diót is. (Az nem látszik a hátsó vödörben.) Találtunk még uborkát és cukkinit, valamint hátravan még a kukorica leszedése is.

Végre eljutottam a mellvédfal meszeléséhez. Először cementes mésszel kentem le. (Vagy meszes cementtel?) A második adag mész már kevesebb cementet tartalmazott, így lényegében fehér lett a fal, csak maradtak még foltok rajta. A végeredmény majd akkor látszik igazán, ha teljesen megszárad.
Amikor megvettük a házat, a maradék vakolat szürke volt. Eredetileg a festéssel is ezt a színt (színtelenséget) akartuk elérni, de most felötlött bennünk: milyen lenne az egész fal sárgán? Az utolsó réteg felviteléig még van időnk gondolkodni ezen.

2010. szeptember 11., szombat

Terményeink

Esik az eső. És esett tegnap is, meg éjszaka is, meg reggel is. Esőben pedig nem megyek a portára, mert most éppen a krumplit kéne felszedni, de a vizes és hideg agyagos földben nem olyan jó keresni a gumókat. Vagy meszelni kellene a tűzfalat, de az esőben valahogy ehhez sincs kedvem. Inkább nosztalgiázok egy kicsit a korábban begyűjtött terményeink képeivel.
A krumpli termés idén nem túl bőséges. A tövek alatt jellemzően csak 2-3 gumó van, és sok megrohadt. Talán a túl sok eső miatt nem tudott megnőni. Amit eddig kiszedtünk azért elég szép volt.

Az uborka viszont nagyon jól termet. Idén a takarmánykukorica mellé került az uborka, és a "teniszhálót" nem feszítettük ki neki. De az uborka nagyon találékony növény, és rájött, hogy a nagyra nőtt kukoricaszár milyen jó támasz neki is. Fel is kúszott rá.
Jól érzi magát a sütőtök is. Nagy területre szétterjeszkedett, és néhány nagy bogyó is van rajta. Jó lesz ez, amikor majd zimankósra fordul az idő.
 A bodzára eddig úgy tekintettünk, mint amit irtani kell, mert terjeszkedik korlátlanul és elfoglalja a helyet más növényektől. A virágjából azért minden tavasszal készült szörp, és idén a fekete szemű fürtöket is leszedtük. A termés felhasználásáról két, egymástól merőben eltérő elképzelés alakult ki, a lekvár és a pálinka vetekedett egymással. A kérdést végül az döntötte el, hogy mire eltettem volna erjedni a gyümölcsöt, az már vígan rotyogott a fazékban. Végül hét kisebb üveg lekvár lett belőle, melyek most a kamrában várják sorsuk beteljesedését.

2010. szeptember 5., vasárnap

El a vizekkel!

A tavalyi nyár nagy projektje a tető átcserepezése és azt követően az új eresz feltétele volt. Ezzel a felülről jövő vizektől sikerült mentesíteni a házat. A tetőt azóta is folyamatosan ellenőrizzük, és egy megroppant cseréplécen kívül javítani való nem akadt rajta. A tetőről lejövő víz azonban nem tud elfolyni a háztól, hanem a ház előtt szivárog be a talajba. A talajból pedig a falba. A sok eső pedig sok vizet eredményez, aminek következménye, hogy hiába szellőztettünk sokat a nyáron, a szoba fala mégis nedves, mégpedig ott, ahol a tetőről lejövő víz elszikkad. Ebből kifolyólag erős összefüggést sejtek a ház előtt maradó vizek és fal nedvesedése között. Tehát a vizet el kell vezetni a ház elől. Kutakodva az interneten, találtam is megfelelő betonelemeket, amiből kialakítható egy szép folyóka, ami a későbbi bejárati burkolat víztelenítő része is lehetne majd. Szép hosszútávú tervek!
Az azonnali megoldás azonban ennél sokkal egyszerűbb. A régi ereszből raktunk le egy folyókát, ami már most képes eltéríteni a vizeket. És mivel esett a hétvégén is, hát rögvest használatba vettük és kipróbáltuk az új vízelvezető rendszerünket.