A kertben lévő diófák szinte egyik napról a másikra megváltak leveleiktől. Köztudomású, hogy a diólevél növekedést gátló anyagokat tartalmaz, ezért nem tanácsos például a zöldséges felszántott földjén hagyni. (Érdekes módon a diófák alatti gazokat viszont nem nagyon zavarja a diólevél növekedésgátló hatása.)
Amit sikerült kiderítenem: a diólevél a nehezen bomló lombok közé tartozik, a komposztálódásához kettő-négy év kell. Ez idő alatt azonban a benne lévő méreganyag is lebomlik, tehát a diólevélből készült komposzt ugyanúgy használható, mint bármely más növény komposztja. Talán a hosszú lebomlási idő miatt terjedt el az a vélemény, hogy a dió nem való a komposztba. Van olyan kertész, aki külön komposztálóban kezeli a dióleveleket, és csak a harmadik év végén keveri a többi komposztálandó növénymaradék közé.
Nálunk a megoldás az lett, hogy az összegyűjtött diólevelek a zöldségesből kiszedett gazok tetejére kerültek. Abból a halomból azonban nem lesz a kertbe visszakerülő komposzt, mert eleve egy gödör feltöltésére raktuk oda a sok gazt.
A diólevelek mellett egyéb növényekkel is foglalkoztunk. Próbaképpen ültettünk egy sor epret, vajon hogy érzik magukat ebben a talajban. És elültettünk egy sor málnát is, ami majd átkerül máshova, de egyelőre a zöldséges szélén fog áttelelni.