2011. március 27., vasárnap

Beindultunk

A portán beindult az élet, ami leginkább a melegebb időnek köszönhető. Most már nem csak jól esik a kertben dolgozni, hanem kell is a kertben dolgozni, hogy minden mag, hagyma, gumó idejében a föld alá kerüljön. A téli pihenő után átrotáltuk a zöldséges területét, kiegészítve egy újabb résszel, ami eddig részben szeméttelep, részben pedig a zuhany helye volt. Az új rész természetesen alaposabb szántást kapott, bár valószínűleg nem ez lesz a legjobb termőterület a kertben.

Megnövekedett a zöldséges
Amint a képen jól látszik, a házhoz közelebb költözött zuhanyhoz felszereltük a csőkollektort is, bízva abban, hogy idén komolyabb fagy már nem lesz. Sőt már a próbaüzemet is megtartottuk, és elégedetten állapítottuk meg, hogy a nap most is melegít.
A kerítés mellé elültettük a mogyoró csemetéket
Fokhagymák
A tavasz előcsalogatta az ősszel ültetett fokhagymát is. Korábban ezzel még nem próbálkoztunk, de az ilyen-olyan áruházi, kínai fokhagymák láttán inkább a saját termesztés mellett döntöttünk. A fokhagyma nem olyan különleges növény, hogy feltétlenül a Föld túloldaláról kéne idehozni.

2011. március 17., csütörtök

Ültettünk is

A hétvégén nem csak daraboltuk az ágakat, és nem csak kapirgáltuk a földből a szemetet, de ültettünk is néhány növényt. A kerítés melletti sövény elég foghíjas, ezt pótoltuk ki a többi bokor sarjaival. Bízom benne, hogy a most ültetett növénykékből pár év alatt sűrű sövény lesz. 

Orgona sarjak egy sorban
 A zöldséges kertbe is beköltöztettük az első lakókat, egy halom dughagymát. Ezeket leginkább zöldhagymaként szeretnénk megenni, így helytakarékosan, viszonylag sűrűn kerültek a földbe. Később pedig majd újabb hagymasorokat ültetünk, hogy jó sokáig élvezhessük a friss hagymákat.
Az év első ültetése

Favágás, kertészkedés, meg hasonlók

Ha teljesen hű szeretnék maradni az események időrendjéhez, akkor azt kell mondanom, hogy az elmúlt hétvége hozzávetőleg három hete kezdődött. Persze ilyen hosszú hétvége még a portán sem képzelhető el, bár igyekszünk az ott töltött időt minél jobban nyújtani.
Szóval aktuálissá vált még egy diófa kivágása, mert nagyon dőlt a szomszéd ház fölé, és inkább a saját ház javítgatására fordítanánk az erőnket, semmint egy kidőlő fa által beszakított tető rendbehozatalára. A tél vége alkalmas egy favágási akcióra, mert még nincsen lombkorona, nincsen sár, de már olyan hideg sincs, amely lényegesen nehezítené a munkát. Egy szó, mint száz, kb. három hete megtörtént a diófa kivágása, a törzs elcipelése, de az ágak a tetthelyen maradtak. A mostani hosszú hétvége pedig igencsak alkalmas volt arra, hogy a gallyak aprítását befejezzük.

A kivágott fa jobb oldalt, a házikó mögött volt
A jó idő persze a favágáson túl is a kertbe csábított minket. A kerti zuhany új helye már múltkor elkészült, most pedig maga a bódé is átkerült az új alapra. Használatba venni sajnos még nem tudtuk, mert a vízcsöveket is utána kell húzni, pedig a napocska mindent megtett azért, hogy akár még meleg víz is lehessen.
Zuhanykabin új helyen
Elrendeztük viszont a kabin környékét. Régen ez volt a szemétdomb helye, és bár a szemét nagyját korábban már összeszedtük, még mindig vödörszám került elő a földből üveg, műanyag flakon, vasdarab és hasonló oda nem való dolog. Úgy tervezzük, hogy ezt a területet is felszántjuk, utána pedig a kerítés mellé mogyoró bokrokat ültetünk.
Mivel ez a hétvége nem csak egyszerűen hétvége, hanem ünnep is volt, természetesen elmentünk a falu ünnepi rendezvényére. Mert az ünnep csak akkor válik ünneppé, ha azzá tesszük. És ez a nap Aprófalván valóban ünnep volt.