2011. augusztus 21., vasárnap

A nagy bodza projekt

A bodzát amolyan megtűrt gyomnövénynek tartjuk, amelynek tavasszal még leszedjük a virágját, de aztán talán ne is lenne. A kert tisztítása közben is számtalan bokrot vágtunk ki, amelyek csak úgy odanőttek. Tavaly volt az első év, amikor már a fekete fürtöket is leszedtük. Akkor a két kis vödörnyi bogyóból végül is lekvár készült. Azóta furdal a kíváncsiság, vajon milyen lenne pálinkának.
A tavaly szedett mennyiség persze cefrének kevés lenne, ezért idén a begyűjtési területet kiterjesztettük a porta környékére is. Nehéz dolgunk nem volt, mert ez a növény megtalálható úton-útfélen, és nekünk sem kellett túl messzire menni ahhoz, hogy végül sok vödörrel begyűjtsünk belőle. A szüret olyan jól sikerült, hogy a kis hordó cefre mellett még egy nagy lábasnyi lekvárra való is összegyűlt. Így a tavalyi lekvár vagy pálinka kérdésre az idei válaszunk: lekvár és pálinka.

2011. augusztus 8., hétfő

Második nekifutás

A múlt héten az eső miatt nem sikerült, most megpróbáltuk újra. A múlt héten úgy mentünk a portára, hogy bicajt is vittünk magunkkal. A tervünk az volt, hogy most békén hagyjuk a gazokat, és biciklivel felderítjük a környéket. Az első alkalommal a folyó felé indultunk, de a dombtetőre érve azonban elriasztott a hegyek feletti tömény fekete felleg. Bölcs belátással inkább a másik irányt választottuk. Szerencsére itt az utakon nincs nagy forgalom, kényelmesen lehet biciklizni erre is, meg arra is. Este pedig kürtős kalács sütésével foglalkoztunk, bár ez a program igencsak elhúzódott, mert sokára lett megfelelő a parázs. De sebaj, mert közben teljesen kiderült, és a csillagos ég pazar látvány volt.
Másnap már tényleg a folyó tettünk egy kiadós túrát. Ekkor már némileg elegünk is lett a szép időből, a nap nagyon erősen tűzött. A túra után jól is esett a pincében ránk váró sör.
Így pótoltuk be a múlt héten elmaradt nyaralást.

2011. augusztus 2., kedd

Két eső között

Nyári terveinkben előkelő helyen szerepelt az, hogy huzamosabb időt töltsünk a portán, és a munka mellett nyaraljunk is. Úgy, mintha máshol lennénk. Úgy, mint egy vendégházban, ahol nem a kerttel, meg a felújítással foglalkozunk, hanem elsősorban a pihenéssel. Egy ilyen nyaralásba persze a gazolás és locsolás is belefér, nem szólva a termények begyűjtéséről. De az is, hogy elmegyünk biciklizni, leülünk a folyóparton, vagy egyszerűen beletemetkezünk egy jó könyvbe.
Most megpróbáltuk, és nem sikerült. Esőben biciklizni nem jó, két napnál többet aludni nem tudunk. Szégyenszemre megfutamodtunk.


Aztán, hogy szünet támadt az esőben, a növények éppen nem lucsognak és a földre is rá lehet menni, gyorsan megszálltuk a portát, és nyírtunk, kaszáltunk, gyomláltunk meg begyűjtöttünk. A gyümölcsfák alatt le kellett kaszálni a gazt, mert már hull a szilva a fáról. A ház elől pedig csak azért, hogy rendesebb legyen. És délutánra tényleg rendesebben is nézett ki a kert: lenyírva, lekaszálva, kigazolva. És még szilvát is szedtünk, két vödörnyit.