2012. október 19., péntek

Gyümölcsfák

Gyümölcsfát eddig - a szomszédból kapott sarjakat leszámítva - nem ültettünk. Már régóta tervezzük, hogy az örökölt körte - szilva - dió kínálatot kicsit kibővítjük Ennek érdekében a közeli városba mentünk, ahol egy kedves blogbarát segítő közreműködésével próbáltunk facsemetét venni. Ezúton is köszönet neki a segítségért.
Egyelőre még nem tudtunk mindent beszerezni, de így is két sárga barackkal és két almával érkeztünk meg a portára. Úgy gondoltam, hogy a négy kis fácska elültetése nem okozhat különösebb gondot, pikk-pakk végzek vele. Neki is láttam, és az ültető gödör első ásónyomának kiemelése tényleg gyorsan ment. Nem úgy a többi! Most első kézből tapasztalhattam meg, hogy mennyi csapadék hiányzik a földből. A felső tíz-tizenöt centis réteg alatt csontszáraz és kőkemény a föld. Ásóval nem is tudtam lefelé jutni, a csákányt kellett előre küldeni. Bizony alaposan megdolgoztatott a négy gödör kiásása.

Délutánra azért földbe került mind a négy csemete, már szép sorban állnak a zöldséges mellett, elől a két alma, hátul pedig a két barack.
Az elmúlt napok esői, amellett, hogy földfelszínt kellően átnedvesítették, a gombákat is előcsalogatták. Ez a kis csoport a füves részen növekedett. Itt a füvet csak kaszáljuk, de nem gyűjtjük össze. Gondolom, az ott maradt nyesedék ad táplálékot a gombáknak, azért tolonganak ilyen nagyon.



2012. október 14., vasárnap

Kerti munkák

Mostanában olyanok vagyunk, mint a hangyák: sorban hordjuk be a földről a téli eleséget a pincébe, kamrába. A krumplit már régebben kiszedtük. A hétvégén pedig Robira bíztuk, hogy kapálja fel a helyét. Szerencsére most már esett egy kicsit, így a talaj kicsit lazább, és nem porzott. Itt a leggyengébb a kert a földje, ezért jövőre lucerna kerül ide.

Tavasszal még a paprika palántákat mutattam be, most pedig a különböző paprikákat szüretelhetjük. Ez a macska paprika viszont identitás zavarban szenved, mert most kezdett virítani. A mellette lévő tőről azonban már szedjük az érett paprikát.
Eredetileg csak csemege paprikát akartunk ültetni, a természet (vagy a méhecskék) azonban beleszólt. Most vegyesen van csemege és csípős, ami olykor bizony kellemetlen meglepetést tud okozni. Az egyik vödörbe a csemegét tettük, ...
... a másikba pedig a csípőset.
Szedtünk még sóskát, salátát és a maradék szőlőt is.
A virágoskertben a kardvirág nagyon későn virított, ezért csak most jutottunk oda, hogy a gumókat kiszedjük, és felássuk a területet. A kardvirágból nagyon kevés maradt meg, a dáliák pedig teljesen eltűntek. A tavaszi hagymásokat még nem is tudtuk elültetni. Az innenső szögletben a kis karó az ásás közben előkerült tulipán hagymát jelzi.

2012. augusztus 15., szerda

Nyitott porták

Az Őrség kedvenc vidékeink közé tartozik, idén is eltöltöttünk ott egy hetet. A kirándulásaink során megnéztük a kapornaki tájházat, ahol a vidékre jellemző lakberendezési tárgyakat, munkaeszközöket mutatnak be.

Öreg ajtó (Kapornak)

Ablak (Kapornak)
Tányértartó (Kapornak)
Meglátogattuk Lendván a várat, ahol többféle érdekes kiállítás volt. A tetőtérben mai művészek alkotótáborban készült műveit lehetett megnézni. Lehet, hogy szégyen, de nekem a régi ácsok műve jobban tetszett.
Gerenda faragása a lendvai vár tetőszerkezetében
Nyaralásunk idejére esett a Hétrétország fesztivál, amelynek érdekes színt adtak a "Nyitott porták". (Már az elnevezés is a szívembe lopta magát. :) Ennek keretében falusi portákra, kézművesek műhelyébe, művészek műtermeibe lehetett bepillantani, körülnézni, apró fogásokat ellesni, egy jóízűt beszélgetni. Így jutottunk el egy méhészetbe, egy madárbarát kertbe vagy egy fotóművész (akinek kiállítását is megnézhettük) házába. Meglátogattunk tökmagolaj-verőt, biofarmot, és megnéztünk hagyományos pálinkafőzőt is, ahol azonban kóstolási lehetőség sajnos nem volt.
Itt tisztázzák a pálinkát (Viszák)
... és a főzés eredménye
És ilyen nyitott porta volt Annamariék portája is, ahol az állatok simogatása mellett még a finom kecskesajtokból és a friss házikenyérből is kaptunk ízelítőt. Öröm volt látni annak a sok munkának eredményét, amivel az üresen álló parasztházból maguknak otthont, a kertből pedig szép kis gazdaságot teremtettek. Annamariéknál nem csak a porta volt nyitott, hanem maguk a gazdák is. Külön köszönet azért, hogy mindezt a hivatalos "vizit időn" kívül tették lehetővé számunkra.

2012. július 15., vasárnap

Sittelenítési akció

A szoba és konyha felújításának második lépéseként a keletkezett sittet kellett elszállítani. Ehhez egy kisteherautót béreltünk a közeli városból. Számításaink szerint ez a megoldás a leginkább költséghatékony. Főleg, hogy a munkát egyéb szállítási feladatokkal is összekötöttük, amelyekhez egyébként külön-külön fuvart kellett volna rendelni.
Egy-egy ilyen szállítási napot komoly logisztikai tervezés előz meg. Végigvesszük, hogy mit, honnan kell vinni, hol van szükség segéderőre a fel- vagy lerakáshoz. Kiszámoljuk az optimális útvonalat is. Ez azért fontos, mert a kocsit kilométer korláttal és majdnem üres tankkal adják. A tankolást pedig úgy intézzük, hogy lehetőleg pontosan a szükséges mennyiségű üzemanyagot töltsük a kocsiba.
Most homokot és meszet vittünk a portára, onnan pedig a sittet a közeli lerakóba. A időjárás is kegyes volt hozzánk, a héten érkezett lehűlés kellemesebbé tette a munkát. Ráadásul az eső is csak az utolsó fordulónál kapott el minket, így az sem akadályozott minket.


A sitteltüntetési akció után újabb rendezetlen terület szűnt meg a kertben. A téglákat pedig majd (valamikor, valahová) visszaépítjük.

2012. június 25., hétfő

Belevágtunk

Mármint amolyan felújítás-szerű munkálatokba. Igaz, hogy az eredeti tervek szerint már rég készen kellene lenni ezzel. Legalább az egyik szobában. Meg a konyhában. De aztán másképp alakultak a dolgok, mert a pénzünk összhangba került az időnkkel. Mindegyikből a szükségesnél kevesebb lett. Így aztán mindig csak halasztódott a házbelső felújítása. Most viszont úgy döntöttünk, hogy egy minimál program szerint csak csinosabbá tesszük a szobát. Meg a konyhát. Így esett, hogy belevágtunk.
Annak idején a szobában jófajta vízzáró festékkel festették le a falat. Ennek meg is volt a hatása, a fal nem tudott száradni. Első lépésként a vakolatot vertük le addig, ameddig vizesedett a fal. A festék többi részét pedig valami finomabb módszerrel akarjuk eltávolítani. Ha már hozzányúlunk a vakolathoz, érdemesnek tartjuk a villanyvezetékek csöveit is betenni. Ezáltal minimális többlet munka árán megelőzhetünk egy későbbi koszolást. Tehát belevágtunk a falba is.

A bontásnak váratlan eredménye is lett. Kiderült, hogy ez az ablak is, akárcsak a másik szobában, utólagos beépítés eredménye. A lehámozott vakolat alól előkerült a régi ablakfülke téglafalazása. Lehet, hogy egyszer még visszacseréljük ezt az ablakot is.

2012. június 16., szombat

Eső után

Az esős napok után a hétvégére igazi nyarat kaptunk. A nap ragyogóan (és égetően) sütött, felhő egy darab se. Nem csoda, hogy ilyenkor szívesen dolgozunk a kertben. Főleg úgy, hogy az eső jól beáztatta a talajt. A zöldségek között jól látszott, hogy nemrég még tócsában állt ott a víz.
A munkákat felosztottuk egymás között. A fűnyírás szerintem egyértelműen férfimunka. Ott ugye egy géppel kell dolgozni, ami precízséget igényel. Figyelni kell, hogy a sorok egyenesek legyenek. Figyelni, hogy egy fűszál se maradjon el. És az már csak természetes, hogy aki a napon dolgozik, megszomjazik. Naná, hogy jár ilyenkor egy sör!
Egy-kettőre végeztem is a fűnyírással. Ekkor azonban kiderült, hogy a fűnyíráshoz szükséges különleges adottságok a gyomlálásnál is igen hasznosak. Figyelni kell a sorokra. Figyelni, hogy egy fűszál se maradjon el. A sör viszont sajnos már nem feltétel. Az esőtől felpuhult talaj könnyen engedi a gazokat. (Olykor a zöldséget is.) A gazok közé bújt csalánok és egyéb szúrósok azért igyekeznek elvenni a munka élvezetét.
Az eredmény azonban végül is tetszetős lett. A zöldséges kigazolva, végig kapálva, a fű lenyírva. Így néz ki most a porta:


2012. június 5., kedd

A kertből

A hétvégén a kerti munkák voltak soron. Az egyik helyen palántázunk, a másikon pedig már kezdjük begyűjteni a terményeket. Kezdenek szépen növögetni a zöldségek, bár az eső nagyon hiányzik nekik. Most így néz ki a zöldséges:

Elől saláta, mögötte bab, némi kaporral. A karók a paradicsomot fogják tartani, azok mögött pedig paprikák vannak.Aztán megint egy sor saláta, majd karalábé. Leghátul pedig répa, bár az már nem is látszik. Oldalt ültettünk még egy sor póréhagymát is. Azért így, mert ősszel benne hagyjuk a földben, és nem akarjuk, hogy útjában legyen a traktornak, ha trágyát hozatunk. Legelöl pedig az eper van. Erről már egy kilónál többet szedtünk le, és még nagyon érik.
A szomszéd bárányok már kezdik megszokni a helyüket, és megbarátkoztak azzal is, hogy a közelükben matatunk. De azért félénk állatok, leginkább csak messziről figyelnek minket.



2012. május 20., vasárnap

Biciklis nap

Ilyen jó időben, mint amilyet ez a hétvége hozott, ideje volt előszedni a bicikliket. Autómentes napot tartottunk, és biciklivel mentünk a portára. Ennek több előnye is van: olcsó és környezetbarát. Környezetbarát abban az értelemben is, hogy nem csak keresztül robogunk a tájon, hanem meg lehet állni, lehet nézelődni, útközben fényképezni. Rá lehet csodálkozni, hogy a szántóföld sorai milyen szép geometrikus formát adnak.

A portán kedves meglepetés fogadott: a szomszédba ismét két kecske költözött. Igaz, hogy ezek báránynak látszanak, és a gazdájuk is nyugtatott minket, hogy csak kedves, szelíd bárányok, de én biztos vagyok benne, hogy a báránybőr alatt álnok kecskék lapulnak. Bizonyíték erre a karalábé, amelyiknek a hajtását szépen megrágcsálták. Csak egy kecske képes arra, hogy a drótkerítés túloldalán lévő zöldséget tekintse ebéd utáni nasinak!
A kertet szerencsére elkerülte a fagy. A múltkor kiültetett paprikák jól vannak, és az eper is lassan termőre fordul.
A sárgarépa is szépen kinőtt. Próbaképpen idén bakhátra ültettük a répát, hogy a gyökerét mélyebbre tudja növeszteni. Az eredményről majd ősszel tudok beszámolni.
A virágoskertben kiszedtük a tulipán hagymákat, és most dália került a tavaszi virágok helyére.

2012. május 7., hétfő

Rajzás közelről

A hétvégén szép idő volt, sütött a nap, de nem volt túl meleg. Robi is abbahagyta a brummogását, csak a madarak adtak nekünk rögtönzött szerenádot, meg a fecskék csiviteltek, akik újra megjelentek a porta körül. Szóval jó volt kinn lenni a kertben. Az idilli hangulatot halk, aztán egyre erősödő zúgás törte meg. Később pedig a zúgást okozó felhő is átbucskázott a szomszéd ház tetején. Ekkor már jobbnak láttuk kicsit eltávolodni az események központjától, mert a felhő egy elszabadult méhraj képét vette fel, és letelepedett a domboldal egyik fájára. A méheket aztán egy ufonauta is követte, akiről meg kiderült, hogy a zord álarc egy aggódó méhészt rejt, és visszaterelné az elszabadult kis zümmögőket oda, ahová valók. Ennek persze nagyon örültünk, mert jobb ha a kaptárban vannak a méhek, és nem a kertünk egyik fáján lógnak.
A befogás művelete végül is roppant egyszerű, egy kasba kell seperni a méheket. A nagy számok törvénye alapján az anya is belepottyan a kasba, ahová később a többiek is odagyűlnek. Ekkor már meg lehet fogni őket, és határozott léptekkel elvinni az egész bagázst.




2012. május 4., péntek

Virágok a kertben

A meleg idő hatására sorra nyílnak a virágok. Szerencsére a fagy nálunk nem okozott észrevehető kárt. Talán az érzékeny növényeknek volt annyi eszük, hogy csak később kezdjenek virítani. A méhek és más rovarok is élvezik a terített asztalt. Mi pedig gyönyörködünk a látványban.

Amióta az almafát kiszabadítottuk más növények rabságából, láthatóan jól érzi magát
A zöldsége szélén tulipán óvodát nyitottunk. Ők az első lakók
Ez a fehér virágocska csak úgy nőtt
Van ami már elvirított

Kedvenc tulipánom

Ez akár a vidéki porta jelképe is lehetne

2012. április 2., hétfő

Búcsú

Amióta a portára járunk, a szomszéd volt a biztos pont, akire mindig számíthattunk. Ha megérkeztünk, nemsokára megjelent, integettünk, köszöntünk egymásnak. Gyakran jött megnézni mit csinálunk, különösen az építkezős időszakokban. Mi is gyakran látogattuk meg. Ilyenkor elbeszélgettünk erről-arról, ahogyan az a szomszédok között szokás. Csodálatos memóriája volt, kívülről tudott vagy száz verset. És ami a legfontosabb: mindig derűs volt.
Tavaly nyáron azonban már mondta, hogy egyre nehezebb nekik egyedül, átköltöznek a szomszéd faluba a fiatalokhoz. Ősszel el is költöztek. Most pedig egy esti hívást kaptunk, hogy végleg elköltözött. Szombat délután temették. Szomorú nap volt.

2012. március 23., péntek

Száraz a föld

Ki kellett használni ezt a hirtelen jött meleget. Elcsíptem a munkából egy napot, és elmentünk dolgozni. Már ideje elkezdeni a tavaszi ültetéseket, de ahhoz először át kellett rotálni a földet. Ez egy kicsit nehezen ment. Hiába, hogy felszántottam ősszel, a csapadékhiány miatt kemény kéreggé állt össze a talaj felszíne. Néhányszor végig kellett menni Robival, hogy végül porhanyóssá váljon a föld.
Robit szerencsére nem zavarta a keménység, csak ment, ment egykedvűen. Én pedig utána. Végül pedig csak kialakult a hely a veteménynek. Földbe is került az első adag borsó és retek. Ültettünk még saláta palántát, bízva abban, hogy megmarad a szárazság ellenére. A répának idén bakhátat készítünk, egyelőre két sor készült el.

A meggyfa rügyei már nagyon feszesek, nem sok kell, hogy kipattanjanak. Közben az ősszel ültetett hagyma is kezd szépen növögetni, már 2-3 centis kis zöld szárak bújtak ki a földből.

2012. március 19., hétfő

Ünnepi hétvége

Az utóbbi években mindig elmentünk a falu március 15-i ünnepére, és idén sem tettünk volna másként. Szeretem ezeket az ünnepeket, sajátos hangulatuk van. Felemelőek, szépek
Természetesen a porta meglátogatását is az ünnepi programhoz igazítottuk. Ami egyben azt is jelentette, hogy az a nap nem a kertészkedésről szólt. De ez így van rendjén.
Ami a kertet illeti, nem éppen ideális a helyzet. Legutóbb a sár miatt nem tudtunk bemenni a felszántott területre, most pedig annyira megszáradt a talaj, hogy teljesen kikérgesedett a föld felszíne. Egy alapos átforgatás kell az ültetés előtt, de erre nem voltunk felkészülve.
A virágos kert is csont száraz, szegény krókuszok mintha sivatagban nőnének.

Úgy tűnik, új lakót kapott a porta. Ahogy bementünk az udvarra, néhány galamb rebbent fel a tetőről, és - nem vagyok benne biztos, de - mintha a tető alól repültek volna ki. Az érzéseim meglehetősen vegyesek velük szemben. Bármilyen szépek is ezek a madarak, nem szeretném, ha beköltöznének a padlásra. Másrészről viszont úgy hallottam, hogy galambból lehet a legfinomabb húslevest készíteni.
Egyelőre még csak fényképezőgéppel lőttem rájuk.

2012. március 4., vasárnap

Tavaszi portanyitás

A hétvégi jó idő minket elcsalogatott a portára. Télen csak a felhalmozott készleteket hordtuk el, most azonban már ideje nekilátni a kerti munkáknak. A házban érződött a légkollektorok jótékony hatása: az a szoba, amelyikbe két kollektor fújja a meleget, határozottabban melegebb volt. Ténykedésünket fűtéssel és alapos szellőztetéssel kezdtük. Miután a sparheltben már izzott a fa, nyugodtan mehettünk a kertbe, az ebéd melegítésének már nem volt akadálya.
A kertben a felszántott föld még nagyon sáros volt, ott nem lehetett még dolgozni. Lehetett viszont gereblyézni a diófák alatt. Ősszel a levelek egy része nagyon későn hullott le, ezeket most gereblyéztem össze. Érdekes volt, hogy ahol a szomszéd ház miatt tartósan árnyék van, még fagyos volt a föld, és a leveleket is nehéz volt felszedni.
Kezelésbe vettük a kerítés melletti területet is, ahonnan kiszedtük az akácsarjakat, és mellékesen az oda ültetett csicsóka gumóit is. Ez utóbbi nem lett sok, főleg, hogy egy részét ismét elültettük. A maradék azért egy-két finom ebédre elég lesz.

A virágos kertbe (hirtelen felindulásból) beköltözött egy pici barkafa. Ez tavaly már akkora lett, hogy  kinőtte a kertet. Már ősszel át akartuk ültetni, de akkor az elmaradt. Most viszont alaposan megvágtam, amivel egyben a húsvéti barka szükséglet beszerzése is megoldódott. Az átültetés azonban továbbra is elnapolva.
A gyümölcsfáink is érzik már a tavasz közeledtét. A kis rügyecskék már nagyon feszülnek, és már nem sok választja el őket a kipattanástól.. Csak el ne siessék!

2012. január 2., hétfő

Számvetés

Az év fordulója hagyományosan alkalmas időpontja a számvetésnek: honnan hová jutottunk? Vagy egyszerűen csak mi minden történt velünk. Ha szépítve akarnám körülírni éves állapotunkat, akkor valami ilyesmi kerülne ide: Az amúgy is szűkülő források más irányú felhasználása miatt a Porta fejlesztési előirányzatainak realizálása elmaradt az előzetes várakozásoktól. Magyarán: amink volt azt másra költöttük.
De ez nem baj, mert közben megtapasztaltuk, hogy milyen az, ha csak egyszerűen jelen vagyunk a portán, használjuk úgy, ahogyan egy vidéki portát használni kell.
Szerintem egy parasztház kertje elég nagy ahhoz, hogy a család zöldségszükséglete ott megteremjem. Tavaly kibővítettük a zöldséges területét, bár az újonnan felszántott részbe egyelőre csak napraforgót és kukoricát ültettünk. Próbálkoztunk olyan növényekkel is, melyeket eddig nem termesztettünk. Nagyon bevált a póréhagyma, melynek utolsó példányai még télen is fogyaszthatók. Lassan kitapasztaljuk, hogy mit szeret a föld, melyik növény érzi ott jól magát.
Kerítettünk időt arra is, hogy kiránduljunk a környéken. Leginkább a biciklit szeretem ehhez használni, mert sebessége nem túl nagy a nézelődéshez, mégis elég nagy utat meg lehet vele tenni. Ha valami megtetszik, könnyű megállni, akár egy keskeny ösvényen is el lehet menni.
És jutott időnk arra is, hogy részt vegyünk a falu rendezvényein, melyek mindig nagyon hangulatosak és olykor igen színvonalasak. Egy-egy ilyen alkalom lehetőséget ad új ismeretségek kötésére, a régebbiek ápolására. Vannak már jó páran, kiket a Porta révén ismertünk meg, és igen csak szívünkbe zártuk őket.
Hát ilyen év volt a tavalyi. Nem anyagiakban gazdag, de tartalmas, és ezért szép.