2013. október 27., vasárnap

Egy vakolás képei

Elkészült a szoba vakolása. Nem gyorsan, de legalább magunk csináltuk. Korábban már leírtam, hogy a vakolat alsó, kb. 80 centis részét azért vertük le, mert a cementes vakolat nem engedte ki a falból a párát. A felfordulást megtetéztük azzal, hogy az elektromos vezetékek csöveit is beraktuk a falba.
A vakolás most mészhabarcs vakolattal készült. A kellő vastagságú réteg felvakolása után legutóbb már csak a simítást kellett elvégezni. Ehhez egy szitán átszűrtük a maltert, mert a mészben és a homokban lévő kövecskék nagyon zavarták volna a munkát.
Ez volt a kiindulási állapot

Rabicháló és kitömött dobozok

Munka közben

Vakolva, simítva

ezek jöttek ki a malterból

2013. október 13., vasárnap

Hétvégi ajándék

Nem tudom, hogy más hogy van vele, de nekem az ősz a sárguló és hulló falevelek mellett a ködöt, a szitáló esőt és a nyirkos hideget is eszembe juttatja. Ez a hétvége szerencsére nem ilyen volt. A szép napsütés, a késő nyári meleg csábított arra, hogy a szabadban dolgozzunk. A porta pedig arra, hogy ezt ott tegyük. És ha már ott voltunk, akkor muszáj volt elmenni egy kicsit sétálni a patak mentén.
A nyári napokat idéző napsütés ellenére a kertben az őszi munkákat kellett végezni. Most szabadítjuk meg meg a zöldségest az elfagyott növényektől. A diót is össze kellett szedni, amihez meg a dióleveleket kellett összegyűjteni, mert a lehullott levelek között elbújnak, és már csak a talpam alatti ropogásról tudom, hogy dióra leltem.

2013. október 6., vasárnap

Az első fagy

Egy ideje érezzük, hogy ősz van. A hűvös reggelek, a korán érkező esték mind erre figyelmeztetnek. A fagy viszont mintha túl korán érkezett volna. Reménykedtünk most is, hogy talán még nem fog fagyni, vagy nem annyira. Aztán ahogy mentünk a porta felé, reményünk egyre csökkent. Az út menti szőlők levele mintha leperzselődött volna, a diófákról pedig zölden potyogott a levél. Megérkezve pedig már kétségünk sem volt, hogy az első fagy a portát is elérte.
A zöldségesben a paprikák, paradicsomok mind lefagytak. Még szerencse, hogy ezek nagy részét a múlt héten leszedtük. A maradék már csak próba volt, hátha be tud érni. Lefagyott a bab és a cukkini is. A bodza bokor alatt lévő saláta viszont megúszta. A káposzta, a karalábé és a répa meg sem érezte a fagyot.
Korábban már írtam, hogy a répát bakháton neveljük. Kíváncsi voltam, hogy a bakhát hogyan néz ki belülről, ezért egy helyen megbontottam.
A répák szépen sorakoznak egymás mellett. (Mondjuk egy egyelés ráfért volna, de ez elmaradt.) Viszont az is látszik, hogy hirtelen fejeződnek be a feltöltés alján, ahol elérik a kemény talajt. Jó lenne, ha mélyebben lenne puha a föld, de így is szép csomagot vettem ki.

A hétvégi napos időben jól esett kertészkedni. Lenyírtuk a füvet, összeszedtük a lepotyogott diót, és előkészítettük a tavaszi hagymások helyét. Közben a sparhelt melegítette a szobát és az ebédünket, amihez természetesen a kertből szedtük a szőlőt.