2013. október 6., vasárnap

Az első fagy

Egy ideje érezzük, hogy ősz van. A hűvös reggelek, a korán érkező esték mind erre figyelmeztetnek. A fagy viszont mintha túl korán érkezett volna. Reménykedtünk most is, hogy talán még nem fog fagyni, vagy nem annyira. Aztán ahogy mentünk a porta felé, reményünk egyre csökkent. Az út menti szőlők levele mintha leperzselődött volna, a diófákról pedig zölden potyogott a levél. Megérkezve pedig már kétségünk sem volt, hogy az első fagy a portát is elérte.
A zöldségesben a paprikák, paradicsomok mind lefagytak. Még szerencse, hogy ezek nagy részét a múlt héten leszedtük. A maradék már csak próba volt, hátha be tud érni. Lefagyott a bab és a cukkini is. A bodza bokor alatt lévő saláta viszont megúszta. A káposzta, a karalábé és a répa meg sem érezte a fagyot.
Korábban már írtam, hogy a répát bakháton neveljük. Kíváncsi voltam, hogy a bakhát hogyan néz ki belülről, ezért egy helyen megbontottam.
A répák szépen sorakoznak egymás mellett. (Mondjuk egy egyelés ráfért volna, de ez elmaradt.) Viszont az is látszik, hogy hirtelen fejeződnek be a feltöltés alján, ahol elérik a kemény talajt. Jó lenne, ha mélyebben lenne puha a föld, de így is szép csomagot vettem ki.

A hétvégi napos időben jól esett kertészkedni. Lenyírtuk a füvet, összeszedtük a lepotyogott diót, és előkészítettük a tavaszi hagymások helyét. Közben a sparhelt melegítette a szobát és az ebédünket, amihez természetesen a kertből szedtük a szőlőt.

Nincsenek megjegyzések: