2015. október 28., szerda

A kertről

Figyelmünket mostanában leginkább a ház felújítása kötötte le, holott a kertben is mindig történik valami. Az idei nyár a zöldségek szempontjából nem volt ideális. Amennyire segítette a száraz időjárás a külső építési munkák végzését, annyira hátráltatta a növények fejlődését. Így fordulhatott elő, hogy a paprika alig nőtt valamit, szeptemberben viszont tömegével virágzott, és a megnőtt paprikák is vékony húsúak lettek. A krumpli is keveset termett. Apró szemeket szedtünk ki a földből, amelyek leginkább vetőburgonyának lesz jó. De abból legalább több van, mint amennyit elültettünk. Az elmúlt hetekben viszont meglepően sok diót szedhettünk össze. Az egyik nagy fa sajnos betegeskedik, de a másik alatt rengeteg volt.
A tornáctól kiszedett föld egy részével a hepe-hupás füves területet egyengettük el. Remélem, hogy tavasszal átnövik a feltöltött felületet a növények, és ismét egyenletesen szép zöld lesz.

2015. október 25., vasárnap

Tornác

A hosszúhétvégére megérkezett a jó idő. Ez kiváló alkalom volt, hogy folytassuk a tornác burkolatának felújítását. A feltört beton eltávolítása után még kb. fél méter mélységben szedtük ki a talajt. (Itt annak idején nem bonyolították túl a rétegrendet, egyszerűen a letaposott földre került a betonburkolat.) A kiásott föld helyébe először a betontörmelékből hordtam vissza egy rétegnyit, majd arra kavicsot. Reményeim szerint a viszonylag durvább kavics elősegíti majd a talaj kiszellőzését.
Tornác, kiásva

Ideiglenes bejárat

A kiásott föld helyére kavics kerül
A hosszúhétvégét kihasználva idén talán utoljára aludtunk a portán. Este elég hideg volt már, de a házat még rendesen ki lehetett fűteni. Miközben mi a vacsoránkat fogyasztottuk, a sparheltet fával etettük. Hálából ontotta is a meleget. Nagyon jó volt a munkás nap után üldögélni az asztalnál, szürcsölni a forró teát, rárakni egy-egy fahasábot a tűzre, és tervezgetni a további feladatokat. És amivel nem tudok betelni, az az éjszakai égbolt, a sok-sok csillaggal.

2015. október 14., szerda

Megint bontunk

Rövid átmenet után, amikor úgy látszott, hogy minden szép és minden rendben van, ismét nekiálltunk bontani. Most a tornác betonját.
Ami ezt a bontási kényszert kiváltotta belőlünk, az a talajpára. A beton a repedések környékén mindig is erősen nedves volt. Most a frissen vakolt és meszelt fal alja is mintha nedvesedni kezdett volna. A beton burkolat nem engedte ki a párát a talajból, így annak egy része a fal felé vette útját, és arrafelé akar kijönni. A burkolat cseréjével ezt a folyamatot akarjuk megszüntetni.
A munkálatok fő eszköze az a nehéz és nagyot ütő vésőgép volt, amelyet egy kölcsönző bocsátott a rendelkezésünkre. Az összetört betont aztán kitalicskáztuk, és csinos halomba raktuk. Most azon gondolkozom, hogy mire is kéne nekünk ennyi betontörmelék.
A korábbi beton egyébként egyszerűen csak a földre volt letéve, két rétegben. Alul egy, nagyobb kavicsokat tartalmazó alap, fölötte pedig finom szemcsés sóderrel (vagy durva szemcsés homokkal?) és sok cementtel készült réteg volt. Dilatációs hézagok nem voltak, így nem csoda, hogy megrepedezett. A tervek szerint a földet is kiemeljük kb. 40 cm mélységig, és sóderrel töltjük vissza. Arra pedig bontott téglából teszünk új padlózatot.

2015. október 5., hétfő

Fehér felhők helyett

... piros hőlégballon szállt fölöttünk.